A fonalgrafika olyan hímzést jelent, amikor előre, adott minta alapján kilyukasztott kartonra hímzünk.
A lyukasztáshoz hungarocell táblát szoktam használni (mások parafa alátétet használnak). Erre teszek rá max. 2 kartont, legfelülre pedig a mintát. A megjelölt helyek némelyikére gombostűket teszek, ezzel rögzítem a kartonokat, nehogy véletlenül elmozduljanak. Ezután minden további megjelölt helyre teszek egy-egy lyukat. Akkor lesz szép a hímzés, ha a lyukak egyenletesen oszlanak szét.

Többféle öltést is lehet használni, ahogyan ez a mintákon is látszik. Hímzéshez a kevésbé minőségi hímzőfonal is megteszi (nem baj, ha amúgy eresztené a színét), mert a kartont úgysem vizezzük. Tompa hímzőtűt szoktam használni a hímzéshez. Legjobb a vékony tű, mert akkor kisebb lyuk látszik majd a kartonon. Nem szerencsés csomót tenni a fonal végére, mert az a lap vastagságához képest nagyon kidudorodik, nehéz „eltüntetni”. A szálat a hátoldalon celluxszal érdemes rögzíteni, a kezdő szakaszát és a végét is.
Hímzéskor figyelni kell arra, hogy a szál feszes legyen, de ne túl erősen fogjuk, mert akkor beszakad a karton. Gyakorlottabb hímzők már arra is tudnak ügyelni, hogy a ha egy csomópontból több szál indul vagy ha egy csomópontba több szál fut be, akkor az szépen kifeküdjön, azaz a szálak egymás mellett feküdjenek.

Hímzés után papírragasztóval (a stiftes ragasztó szebben ragaszt) egy másik kartont vagy géppapírt szoktam ragasztani a hátoldalra. Mivel sokszor hímeztem kartonra gyerekekkel, ezért észrevettem, hogy a papírragasztó mennyiségét nem mindig tudják jól meghatározni. Jellemzően túl sok ragasztót használnak, ami aztán kinyomódhat a lyukakon, ezért azt szoktam javasolni, hogy celluxszal ragasszák le a lyukakat, mielőtt elkezdik a hátsó kartont és a hímzett kartont összeragasztani.

Ha gyerekekkel hímzek, akkor sok előkészületet igényel a dolog, mert nem csupán méretre kell vágni a kartont (és nagyobb szegélyt is szoktam hagyni), meg lyukasztva vinni, de egy bonyolultabb minta esetén vékonyan, mégis láthatóan, színes ceruzával meg is rajzolom a vonalakat részben vagy egészben, hogy könnyebb legyen nekik követni. Ilyenkor viszek segédeszközöket is: tompa (!!) hímzőtűt (az ovisoknak vastagabbat, hogy jól meg tudják fogni, a kisiskolásoknak vékonyabb is megfelelő), celluxot (a csomókat elkerülendő!), sokféle hímzőfonalat. Amikor könyvjelzőt készítünk, akkor cikcakkollót is szoktam vinni magammal, mert a felső és alsó szegélyt azzal formásabbra lehet vágni.

Itt jó sok mintát találhatsz
http://fonalgrafika.jozefina.fotoalbum.hu/